Működés közben

Állunk Szilajjal az első teraszon, várjuk lábászerzsikét. 

Szilaj tudja, valaki jön. Bagózom. Elnyomom a cigarettát, rákönyökölök a korlátra. Szilaj is felteszi a  két mellső lábát és ágaskodik. Húzza magát felfelé. Jól látható, nem akar lemaradni tőlem. Mikorra sikerül felkepesztenie, egyszerűen lemancsol. Leszedem a mancsait a korlátról, megmagyarázom neki, az ő magassága - az igazi - a négylábas magasság, azt mérje össze velem, ne ezt a kepeszkedést. 

Míg várunk a pedikűrösre eszembe jut a levél, amit ma reggelre kaptam.

Ismerkedem. Társkeresek. (Vagy párkeresek?) Mindegy. Keresek. Napok óta bámulta az adatlapom Lm-ből Béla. Tegnap hatszor nézte meg a reglapom ez a 67 éves úriember. Gondoltam, segítek, küldtem egy levelet azzal, hogy egy ilyen hatos sorozat után megkérdezem, nem kellene elkezdenünk ismerkedni. Ez a kezdeményezés feszélyez engem - írtam neki -, idegen számomra, döntse el, válaszol-e, akar-e ismerkedni. Reggelre jött a válasz, letegezve, bölcsnek nevezve, e-mail címmel, telefonszámmal, hogy hívjam fel vagy írjak neki. 
Na, ja! 
Máris!

Lábászerzsike dolga végeztével  megy. Leülök a gép elé küldök egy válasz mail-t azzal, hogy napközben elfoglalt vagyok, este hét, nyolc körül utolérhet. Küldöm a telefonszámot is. Vonalast, mert ő is vonalas számot adott. (Nálam erről a számról semmit nem lehet megtudni, igaz a mobilról sem.)

Telik, múlik a nap, intézem az intéznivalóimat, teszem a tennivalóimat, legfontosabb a TIGÁZ meósa. Őt nagyon várom. Késik, de ideér. Minden rendben. Szerintem semmit sem csináltak ott a pincében a szerelővel. Állítólag a nyomáspróba megvolt. A konyha ablakából bekukkantottak kintről a régi csonkolásra. Minden rendben. Jegyzőkönyv nincs, még sok helyre mennek. Majd hozza a szerelő. Jó.- gondolom magamban. Jöhet a márkaszerviz.

 - Délután levél jött Bélától. Bemutatkozó levél. Életrajz. Születés hol és mikor, szülők, tesó, iskolák, házasságkötés, gyerekek (megnevezve és életkorral), unokák (megnevezve és életkorral), munkahelyek. Befejezés: 'Egy kertes családi házban lakom,viszonylag nyugodt,csendes,rendezett körülmények között,-egyedül.-az öngondoskodás és önellátás kényszerűsége meghatározza napi teendőimet.

A bensőmben felgyülemlő,feszitő érzelmeimet szeretném önzetlenül pazarolni arra,aki elfogad,--akivel a szeretet kölcsönös elkötelezettséggel ötvözhető.' Már a bevezetés is remekbe szabott szóvirágokat tartalmaz. A záró cikornya önmagáról beszél. Nem szólva a tegezés és az önözés keveredéséről (valószínűleg egy sablon levelet vágott bele ebbe a zengeménybe), s a magdikámozásról.

Korábban megnéztem az adatlapját. A kép arckép, nyílt tekintetű ember rajta. Nem taszító. A másik képről (unokával) megállapítható, nem hízott el, a nadrágszíj helyén van.  A bemutatkozása szimpatikus. Arról szólt, hogy egyedül maradt. Írt a családi szerepkörökről. A társról. Annak hiányáról. Az utolsó mondata sok (sokk?) volt az előbbiek tükrében. 'Nézetem szerint az emberi jellem értékét a tisztesség, becsület, kikezdhetetlen erkölcsi összetartozás és az egymás iránti önzetlen elkötelezettség teheti magasztossá.' Alapból ezzel a magasztossággal volt gondom. A magasztos távol áll tőlem. Az emberi jellem értéke a kikezdhetetlen erkölcsi összetartozással és az egymás iránti önzetlen elkötelezettséggel a magasztos vetületében? 
Nem, mondtam magamnak, nem pimaszkodunk! Így ír. Meg kell nézni, hallgatni, milyen az ember. - 

Nyolc előtt leülök a géphez, bejelentkezem a weblapra. Néhány perc múlva csöng a telefon. Felveszem, bemutatkozom. Bemutatkozik Béla, letegez és lemagdikámoz. (Csak a miheztartás végett jó tudni, Magda néven regisztráltam és felhívtam az urak figyelmét, hogy berzenkedem a tegezéstől. Az urak - egy kivételével - nem olvastak, olvasnak adatlapot. Béla sem.) Pár perc után felveti, hogy igen drága dolog számára a telefon, nem tudnám esetleg visszahívni? Éppenséggel vissza tudom hívni, interneten jön a telefon, a vonalas állomásokkal az egy órán belüli beszélgetés benne van a szolgáltatás díjában, nem kell utána percdíjat fizetnem külön. Visszahívom. Hallgatom. Beszél. Nem érdeklődik. (Azért közben kiderül az alapképzettségemmel rokon végzettsége van. A közös téma ez alkalommal is adott. Innentől hasonlítok. Van alapom hozzá.) Nem kérdez rólam semmit. Sorolja a maga igazságait a sérelmei nyomán. Visszaigazolást vár. Kitérek, hümmögök, ühümözöm... Félidőben megunom. Elhallgatok. Uff, figyel! Megkérdezi, mi van? Bejelentem, ellentmondok. Megindoklom. Újabb igazságok, újabb ellentmondások. Hétköznapi dolgokról. A világról. A világ működéséről. Politikáról. Országvezetésről. A gazdaságról, annak működésképtelenségéről. Következtetem a beszélgetésből, sokat néz Tv-t. Kicsit anakronisztikus vélemények. Lelassult már. Még nem zárt, de már nem nyitott. Prezentálja magát. Továbbra sem érdeklem. Beszél. Van kinek beszélnie. Elszomorodom. Ennyi. Beszélése vége felé megszakítom és elmondom, hogy féltem ettől a telefontól, féltem attól, hogy miről szól majd, lesz-e egymásnak mondanivalónk. Megállapítom, hogy beszélt. Megkérdezem, mit tudott meg rólam. Meglepődöm. Elsőként említi a határozottságom, az önállóságom. Észrevette a nyitottságom, a széleskörű érdeklődésem, tájékozottságom. (Ez utóbbi kettő nem annyira széleskörű - állítom magamban.) De mindez nem baj, nyugtat meg. Ez a mondat  helyemre rak. 

Tudom, hatvan éves vagyok, a bőröm már nem feszes, a húsom már nem ropogós, nyavalyáim is vannak. Egyetlen vonzerőm a kényszerű gatyamosás átvételének lehetősége... 

Társat keresek, társat keresnék kölcsönösségre, együttgondolkozásra, egymásra figyelésre, cinkosságra, összecsengésre.