'Egy pásztor gyermek legeltöti vala a juhokat egy dombon. Ez gyakorta kiáltani kezde a szántóknak: Tolvaj, tolvaj, ne hagyjatok, ne hagyjatok, mert a farkas jött a juhok közikbe. Hallván azt a szántók, elhagyák szántásokat és a gyermekhöz sietének mindnyájan, hogy megszabadítanák a juhokat a farkastól. És mikoron odamentenek volna, ottan kacagni kezde a gyermek, és megneveté a szántókat, miért hogy megcsalta volna őket. Ez kedig gyakorta lőn. Nem sok idő múlva ugyan valóban eljöve a farkas és szaggatni kezdé a juhokat. Ottan kiáltani kezde a gyermek: Tolvaj, tolvaj, ne hagyjatok jó uraim, mert a farkas mind leszaggatja a juhokat. De a szántók nem hívék a gyermeknek beszédét, miért hogy azelőtt hazugságával gyakorta megcsalta vala őket. És mikoron senki nem jőne segítségre, és a farkas nagy sokat leszaggatna a juhokban, odafutamék, hogy a pálcával elűzné a farkast. Látván a farkas, hogy csak gyermek volna, reája tére és őtet is lemará. Ekképpen vévé a hazugságnak hasznáját.
ÉRTELME
E fabula erre int, hogy az ember az igazmondást szeresse és kövesse és a hazugságot gyűlölje és eltávoztassa. Kiváltképpen az ifjak. Mert szidalmas dolog a hazugság, miképpen szép jószág az igazmondás. A hazugság soha nincsen szégyen és kár nélkül. A hazugsággal általmehetni az országon, de nem jöhetni vissza. Aki egyszer hazugságban találtatik, vaj ki nagy kárt vall, mert másszor, ha szinte igazat mond is, azért ugyan nem hisznek néki.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése