A legkisebb királyfi

Domonkos jön (mit jön? hozza az anyája!) heti kétszer, kedden és csütörtökön. 

Itt tölt nálam egy, másfél, két órát. 

Ketten vagyunk. 

Már nem foglalkozik azzal, hogy merre tűnt el anyája, nem les az ajtó felé. Játszunk csipcsipcsókát, hovászaladtanyulacskát, énekelek neki cirmoscicajajt.

Érkezéskor nagy a hangja, máris repül át a karomba. 

Ne! 

Ne csináljak mást, ne menjek pisilni, ne hozzak kanalat, ne igyak vizet, ne figyeljek semmi másra csak kizárólag őuraságára! 

Időnként van macska és megnézzük a kutyákat.
Rázza a konyha ablakában a szélhárfát, szemrevételezi a virágokat, büdöskét, enciánt a dévavárban.
Megeszi a délutáni gyümölcsét.

Aztán bekússza a teret. 

Csattog a tenyere a kövön, a parkettán. 

Megyünk a játékokért a sarokszobába. Hozzuk a légycsapót, a matrjoskát, illetve annak maradékát és az italos dobozok tetejét. Fantasztikus játékok! Kezdődik a zörgés-börgés. Először. Majd jön a belepakolás. (Füles üres mézesköcsöge és a lyukas lufi... ) Mindenbe mindent rakni. Szétszedni. Más variációt keresni. A babákból tornyot lehet építeni. Végül a szajré lekerül a parkettára. Várja, vegyem föl. Határozottan fogja és löki a kezem a ledobott holmik felé. Leteszem. Néhány dolgot összeszed, feladja. Ismét felkéredzkedik. Ismét ledobál mindent. Az összeszedett holmikból új variáció. Megpróbálja utánozni. Helyette lesz másik variáció. Elindul, csattog a tenyere a parkettán, a kövön. 

Megtorpan. 

Visszafordul. 

Újabb tenyércsattogás. 

Leül. 

Tapsikol. 

Integetek. 

Visszainteget. 

Textilkönyben keressük a maci orrát, szemét, fülét, száját. Keressük Domonkos orrát, szemét, fülét, száját. Nagymama orrát (no, ezt nem nehéz, van neki) szemét, fülét, száját. Megismételjük a kutyusos párnán. Itt a kutyus, végigsimogatjuk. Magához öleli. Kinyitja a száját. Még nem igazi a puszi. (Ezt csak a kutyusos párnával csinálja.) Természetesen a kutyusnak is van orra, szeme, füle, szája. Leginkább a kutyus melletti virágok izgatják és a kutyus feje körüli lepkék. 

Felfigyel a kutyák ugatására. 

Következik az ablakpárkány. 

Nappaliban. 

Előszobában. 

Sarokszobában. 

Ott a legjobb. 

Ott vannak a fiúk által kisajátított kincsek a játékpolc tetején. Domonkos is szeret a játékpolc tetején. Két ablakpárkány egyszerre! HŰ! Nagyon jó! Ilyenkor lehet  innét oda, onnét ide pakolni!

Lassan vége a látogatásnak. 

Domonkosnak halk a hangja. 

Ketten voltunk.

A magunk sajátságos módján beszélgettünk.