Mindig más

Többszöri átalakítás után ilyen lett.

A 'kecó'.

Szép őszi színekkel.

Ugyan odakint még minden zöld, s újabb melegedés következik.

Ma láttam a leányoméknál, virágzik az aranyeső. Várhatóan hosszú, meleg ősz lesz. Nekem ez jól jönne, még nincs beüzemelve a kazánom...

Mérges vagyok, mert öt hónapja megbeszéltük a szerelővel, hogy intézi. Augusztus elején felhívtam, jeleztem, mindjárt szeptember. Holnap, ha minden igaz, jön a kéményseprő. De az csak a kéményseprő. 

Hol van még a többi? 

Hol van még a beüzemelés?

Úgy rendesen bele a morgolódás kellős közepébe! 

Abba.

Végighallgattam Babukát, Marcsi barátnémat, SzóKatit. 

Rendesen, tisztességgel. 

Mindhárman panaszkodtak. 

Azon gondolkoztam, érdemes lenne nyitnom egy panaszirodát. Megoldás ugyan semmire nem lesz, de bizton meghallgatok mindenkit! (Nem kell véletlenül sem visszakérdezni, hogy veled mi van, egyáltalán bírod még a panaszom.) Talán a megoldásra nincs is szüksége senkinek. Elég lenne mindenkinek, hogy elmondhatja a maga baját. Szépen lassan kifejlesztem magamban a panaszáradat megnyitásának technikáját. Kérdezek, szörnyülködöm, együtt érzek, javasolok valami nem káros, de hatékonynak látszó megoldást... 

Anyámat kihagytam. Ő is panaszkodott, de azon már nem csodálkozom. 80 év nagy teher. Mondta, hogy nagyot hall. Nem néz  tévét sem, mert nem hallja. Nem akarja felhangosítani, nem akarja Veráékat zavarni. Nem olvas, mert fárasztja a szemét. Legfeljebb az ambuláns lapokat böngészi és folytonosan azon morfondírozik, mit és miért írt oda ez vagy az az orvos. Mindig más. Mindig újabb baj.  Ennél az is jobb volt, mikor - számomra - ismeretlen emberekről mesélt teljesen érdektelen eseteket. 

Megértettem, 80 év nagy teher...