2012. szeptember 18., kedd

A kecó



Nos, itt az új kecóm!
Még rendezkedem. 
Ismerkedem a lehetőségekkel, próbálgatom, ízlelgetem. Celesztint is kizártam. Szerencsére nem zörget az ajtón, nem nyavíkol. Nem csoda, ma az utcán találtam szembe vele magamat. Már csavarog is. Én, naiv gazdasszony, azt hittem, a kert felfedezésénél tart. Ugyan! Jobb oldali szomszédságomat már meglátogatta. Jelezték is Tóthék, barátságos, kedves és szép macskám van. Celesztinről sokat fogok írni. Néhány hónapja van a háznál.

Szóval ízlelgetem. 

Kedves Olvasóm, ne várj sokat.
Ezek itt alant örömködések lesznek és keservek, ógás-mógás, időnkénti morgolódás, néha indulat, majd derű és szelídség. Apróságok az életemből. Az esti zenéim. Esetenként monomániáim.  Olvasmányaim visszazengése, visszacsengése. Hangulatok télről, nyárról, a nagy levegőégről, gyep zöldjéről, virágok illatáról... Történetek unokákról. Életképek a jószágokról.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése