Ez+az

Ez tényleg ilyen, illetve ilyen is!

Egy hihetetlenül unalmas hajóút egyik fantasztikus hozadéka. Barcelona és Gaudí!

Ilyenkor, szeptemberben mentünk vissza. Önállóan repülve, közlekedve.

Már tavasszal elhatároztuk, vissza kell menni. Tavasszal egy nap volt. A kikötő, a Rambla, a Catalunya tér... No, meg a Sagrada! Míg nem láttam a két szememmel, nem hittem el, hogy lenyűgöző. Lehetett fotó, lehetett videó. A Sagradát látni kell! Feljöttünk a metróból és elállt a lélegzetem. 

Egy hétre mentünk vissza. A Ramblától három percre volt a szálloda, a vásárcsarnokhoz közel. Egy gótikus csarnokban vásároltam reggelente a tejet és hozzá a péksüteményt. 

Barcelona élhető város, emberközpontú. A Diagonálon a villamossínek között nő a fű. Az utcákon, tereken sok a pad és a padok mellett az árnyat adó fa vagy lugas. Áttekinthető a közlekedés.  Sokarcú város. Az egyik arca Gaudí. S Gaudínak pedig csak egyik a Sagrada. Ez itt fenn a Casa Batlló. Ott van még a Szent Pál kórház, a Güell park, a Casa Millá...

Ennyit a nosztalgiának/ról. (Az imént rakta fel a képet a Face-re valahai kolléganőm - építész.)

Kéményseprők jöttek. Ketten. Keményen. Időre. Mindent megnéztek és már az első percben kifogást jeleztek. Csodálkoztam rajta, mert a mostaninál nagyobb teljesítményű kazánnak jó volt a kémény tíz évig... Aztán visszakoztak. Lett jegyzőkönyv Á: 11.900 HUF. Huh! Kb. ötre számítottam. Mááá mindegy. 

(Nem találtam smile-t. Szomorú vagyok. No, azért annyira nem!) 

Valahai kolléganők.

Ma Ágnest látogattam meg. (Öt hét múlva szül. Eddig farfekvéses a pocaklakó. Nem meséltem. Első szülésem vákuumos volt. Péter fenékkel jött a világra.) Utódom, Ágnes lerámolt. Lerámolt az utolsó hat hónapért. Közös főnökünk (nekem már csak 'volt')  most nála próbálkozott be a hallgassukmegadógozóthogymiértisrenedeltékbeőtszabadságrólmunkára akciójával. Ágnes alkalmazott módszere - lebaszás két irányba - bevált. Említettem neki, nálam öt embernél alkalmazta ezt a hallgassukmánmeg metódust, s közben nem kommunikáltunk egymással. Nincs jelentősége. Túléltem. A csapat is. Végül az lett az utódom, akit én annak szántam. Ez elégtétel mindenért. Ágnes kemény, következetes. Jó vezető lett. Szakmai ügyekről nem beszélünk. Teljesen felnőtt. Vezetői terveit meghallgatom. Legtöbbször egyetértek. Időnként jelzem a kétségem. Tanácsot nem adok. Egyformán gondolkozunk. Amiért munkálkodtam, az nem veszik el. Jó irányba és jól viszi tovább. Ez a fontos.

Tegnapi panasznap mai eredménye: SzóKati barátném átaludta az éjszakát és ma nyugodtan ment munkába. Visszajelzett. Megköszönte. Babuka befizetett egy nápolyi útra. Marcsi barátném állítólag ismét orvosnál volt. Eredményt még nem tudok. Három hete szenved az övsömörtől... 

Mindig más

Többszöri átalakítás után ilyen lett.

A 'kecó'.

Szép őszi színekkel.

Ugyan odakint még minden zöld, s újabb melegedés következik.

Ma láttam a leányoméknál, virágzik az aranyeső. Várhatóan hosszú, meleg ősz lesz. Nekem ez jól jönne, még nincs beüzemelve a kazánom...

Mérges vagyok, mert öt hónapja megbeszéltük a szerelővel, hogy intézi. Augusztus elején felhívtam, jeleztem, mindjárt szeptember. Holnap, ha minden igaz, jön a kéményseprő. De az csak a kéményseprő. 

Hol van még a többi? 

Hol van még a beüzemelés?

Úgy rendesen bele a morgolódás kellős közepébe! 

Abba.

Végighallgattam Babukát, Marcsi barátnémat, SzóKatit. 

Rendesen, tisztességgel. 

Mindhárman panaszkodtak. 

Azon gondolkoztam, érdemes lenne nyitnom egy panaszirodát. Megoldás ugyan semmire nem lesz, de bizton meghallgatok mindenkit! (Nem kell véletlenül sem visszakérdezni, hogy veled mi van, egyáltalán bírod még a panaszom.) Talán a megoldásra nincs is szüksége senkinek. Elég lenne mindenkinek, hogy elmondhatja a maga baját. Szépen lassan kifejlesztem magamban a panaszáradat megnyitásának technikáját. Kérdezek, szörnyülködöm, együtt érzek, javasolok valami nem káros, de hatékonynak látszó megoldást... 

Anyámat kihagytam. Ő is panaszkodott, de azon már nem csodálkozom. 80 év nagy teher. Mondta, hogy nagyot hall. Nem néz  tévét sem, mert nem hallja. Nem akarja felhangosítani, nem akarja Veráékat zavarni. Nem olvas, mert fárasztja a szemét. Legfeljebb az ambuláns lapokat böngészi és folytonosan azon morfondírozik, mit és miért írt oda ez vagy az az orvos. Mindig más. Mindig újabb baj.  Ennél az is jobb volt, mikor - számomra - ismeretlen emberekről mesélt teljesen érdektelen eseteket. 

Megértettem, 80 év nagy teher...

A kecó

Nos, itt az új kecóm!

Még rendezkedem. 

Ismerkedem a lehetőségekkel, próbálgatom, ízlelgetem. Celesztint is kizártam. Szerencsére nem zörget az ajtón, nem nyavíkol. Nem csoda, ma az utcán találtam szembe vele magamat. Már csavarog is. Én, naiv gazdasszony, azt hittem, a kert felfedezésénél tart. Ugyan! Jobb oldali szomszédságomat már meglátogatta. Jelezték is Tóthék, barátságos, kedves és szép macskám van. Celesztinről sokat fogok írni. Néhány hónapja van a háznál.

Szóval ízlelgetem. 

Kedves Olvasóm, ne várj sokat.

Ezek itt alant örömködések lesznek és keservek, ógás-mógás, időnkénti morgolódás, néha indulat, majd derű és szelídség. Apróságok az életemből. Az esti zenéim. Esetenként monomániáim.  Olvasmányaim visszazengése, visszacsengése. Hangulatok télről, nyárról, a nagy levegőégről, gyep zöldjéről, virágok illatáról... Történetek unokákról. Életképek a jószágokról.