Hétköznapi

Sosem olvastam tematikusan a lágerekről, a Gulágról, Recskről.

Valószínűleg nem is fogok, mert mindegyik a hétköznapjaimban él a mai napig. Időnként az ünnepekben, mint ma is. 

A szó szokványos értelmében nincs áldozat, kivéve apai nagyapámat.  Az viszont nem bizonyított, csak feltevés, hogy őt is a Duna jege alá tették a szerbek Újvidéken. Apámék a Vöröskereszt révén kerültek vissza szülőfalujukba és nevelték tovább a nagyobbak a kisebbeket. A legkisebb kivételével, akinek születése után apai nagyanyám öngyilkos lett. A legkisebbet örökbe fogadta nagyanyám húga és annak férje. Heten voltak. Gyerekkoromban erről az oldalról sokat és sokszor hallottam: 'milettvolnaha'. Talán a legidősebb nagybátyám kivételével mindegyik nagyobb, tehetősebb életet, tehetséget képzelt  magának. Szerintük a legkisebb vitte legtöbbre. Iparművész lett. Ismerte a művészvilágot, nagy ember volt testvérei szemében. Talán azzal nem gondolt egyikük sem, élete zsákutcába futott még kamaszként, amikor (mert mindig van egy jóakaró) megtudta, hat testvére van, s ettől a hat testvértől megfosztották őt. A házassága felbomlott, gyereke sosem született. Nagy karriert nem csinált. Testvérei mindig sóvárogtak az élete iránt. 

Anyai nagyanyámat a háború vége felé közönséges tüdőgyulladás vitte el. Anyai nagyapám katona volt, majd a háború után szovjet hadifogságba került. Németországból az amerikaiak haza küldték őket azzal, hogy térjenek vissza, szabad az országuk. Hazaérvén az oroszok szedték össze őket és vitték el innét hadifogságba. Ogyessza környékére került, onnét jött haza csontig soványodva feleségének halálhírére, két félárva gyerekéhez. Gyorsan asszony után nézett, ebből a családból azonban már kimaradt Anyám. Visszatért anyai nagyszüleihez, akik nagyapám távolléte alatt a gyámjai voltak. Kamaszként vesztette el az anyját és ezt a mai napig nem heverte ki. Tőle mindig azt halottam: 'hanemhaltvolnamegazanyám'.

Apám és Anyám megtalálták egymást. Össze is házasodtak. Háttérben az egyik oldalról egy 'sárgatál' nagynénivel, két nagyon fura nagyanyával, a másik oldalról két kemény természetű nagyanyával. Apám nagynénjei válogatott fúriák voltak. 

Összeházasodtak és nevelték Apám kisebb testvéreit. Egyszerre hármat. Születésem után vitték el Apámat katonának. Anyám ott maradt három kamaszgyerekkel és velem. Volt valamennyi földecskéjük is, pár kislánc anyai örökség, illetve szülői örökség. A beszolgáltatások idejét élte egyedül. A megmaradt hagymáját adta el, amikor alkalom adódott az elismervényre írt kilók számát megszaporítani. A zsákok darabszámáról megfeledkezett. Gyorsan kiderült. Ezért történt vele, ami történt. Segítettek volna neki, de nem volt rá lehetőség. Példát kellett statuálni. 

Hétköznapi fasizmus - jutott eszembe ma délelőtt és ennek kapcsán az is, hogy létezett hétköznapi kommunizmus. 

Talán ezért nem olvastam tematikusan  Buchenwaldról, Auswiztról, a Gulágról és Recskről. És nem is fogok. Ott van nekem Újvidék és ott van nekem a szülőfalum, Apám és Anyám élete.