Cím nélkül

Tudod, én is szeretném, ha a szomorúság csak néha-néha látogatna meg. Úgy havonta egyszer. Sajnos eljön. Nap mint nap. Nem ért ide hozzám még Mikkamakka. Nem csöngetett be, hogy a csöngetéséből is érezhessem,  VALAKI megérkezett. 

Ugyan van nekem négyszögletű kerekerdőm. Látom is a konyha ablakából minden nap.  Sajnos nem lakik benne Vacskamati, Dömdödöm, Bruckner Szigfrid, Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Szörnyeteg Lajos. Még a pomogácsok sem. Mamintiról nem is beszélve. Bizony sokszor jön onnét a szomorúság.

Ma is olyan nap volt, hogy hol innét, hol onnét közeledett. Először reggel. Már megint minden szürke! Majd nem jött a vonathoz  csütörtöki útitársam. (A fia érkezett Manilából.)  Helyette találkoztam Böbével. (Róla egyszer mesélni fogok.) Úgy megörültem neki és a vele való beszélgetésnek, hogy mire Budapestre érkezett a piros vonatom még a kék eget is sikerült megpillantanunk. Úgy gondoltam, most elkergettük a szomorúságot. Örömmel indultam  Anikó nénihez. Tudod, Ő sokat segít nekem. Nem csak tornával. A beszélgetésekkel is. Mégis eljött a szomorúság. Anikó néni ma fáradt volt. Mesélt a kisfiáról, aki szintén elfáradt. Szó szót követett és a nagyon fáradt Anikó néni megajándékozott engem. Azt mondta, a Te ajándékod a szív ajándéka lesz.

Miután hazajöttem elmentem Kemenczky bácsihoz, hogy Szilajnak, Pamacsnak, Bokszosnak legyen csontija. Itthon kipakoltam a hátizsákból, még készültem az udvarba összeszedni a kutyabombákat, megetetni a kutyusokat, amikor megéreztem, ismét közeledik a szomorúság. Celesztin ki akart menni, de Szilaj elállta az útját a teraszajtónál, így kénytelen, kelletlen benn maradt a házban. Leültem a konyhában, rábagóztam egyet. Nincs mit tenni, ideért. Kinéztem az ablakon és akkor megláttam valamit! A kúthengeren, a feltekert, sárga kötélen ott ült egy irinyó-pirinyó apróság! Nem Maminti. Egy igazi vörösbegy!

Nagyon örültem annak, hogy Celesztin a házban van. A vörösbegy, a rozsdafarkú, a barátcinege nem veréb! Nem bizony! Lehetőleg egyiket se fogja el Celesztin!
Néztük egymást egy ideig a vörösbeggyel. Mikor közelebb léptem az ablakhoz, elrepült. Előtte azonban idekacsintott.

Ekkor határoztam el, megírom az ajándékod történetét. Annak az ajándéknak, amit Te adtál az én szívemnek, és amit én adok a Te szívednek.

Most, hogy eddig értem az írással feljött az íróasztalra Celesztin és rátette a fejét a bal kezemre. Neheztelek Celesztinre, mert azért is hoztam a házhoz, hogy az egerek mellett távol tartsa a szomorúságot is. Celesztin még fiatal macska, nem felel meg erre a feladatra. Gondolod, ezzel az idejövetellel jóvá akarja tenni ezt a hiányosságát?

Múlt héten elmentem Neked, Ádámnak, Domonkosnak ajándékot venni. Nagyon örültem, amikor megláttam a Négyszögletű kerekerdőt. Már a vonaton elkezdtem az olvasást. Azt is elhatároztam, megbeszélem Veletek, kinél, mikor és honnét jön a szomorúság. Tartott az izgalom szombatig, amikor is odaérve hozzátok megláttam az asztalon a könyvet! No, gondoltam magamban, már megint nem egyeztettem Anyával! Mit is veszek Neked ezek után ajándékba karácsonyra? - gondoltam. Azért kézbe vettem. És olvastunk is belőle. Azt is megkérdeztem, nálatok honnét és mikor jön a szomorúság. Azt felelted, este. Nagyapa ágya alól. Emlékszel? Rád szóltam. Az az ágy már a Te ágyad és nem Nagyapáé. Felcsattantál: Ez az egyetlen emlékem a Nagyapámtól! Megütötte a fülem a két birtokrag. 'Emlékem.' 'Nagyapámtól.' Eddig mindig Nagyapának hívtad. Személyrag nélkül. A szívem szorult el. Sok mindenért. Szemrehányást tettem magamnak. Nem beszélünk sokat Nagyapáról. Tudod, mi Péterrel ott voltunk. Anya nem. Anya Veletek volt nálunk, a házban és várt bennünket. Várt. Feszült volt. Semmi sem sikerült neki, ráadásul Nagyapa kancsója is eltört. Mi pedig féltettük Anyát. Szerettük volna, hogy legyen valaki mellette, amikor megtudja. Nem beszélünk sokat Nagyapáról. Nagyapa nem volt könnyű ember. Nagyapának nem volt könnyű élete. Sokszor volt beteg. A betegséggel nehéz együtt élni. Nagyapa szigorú is volt, mégis nagyon szerette Őt Anya is,  Péter is. Nagyapa nagyon szerette a gyerekeket. Anyát is. Pétert is. Téged is. Ádámot is. Tudom, a szomorúság mellett Neked jó érzéseid vannak vele kapcsolatban és valóban nincsenek emlékeid.

Elhatároztam Andris, hogy erre a karácsonyra igazi emléket kapsz Nagyapádról. Előbukkant a kép az emlékezetemből. Ketten ültök rajta és néztek egy kifestőfüzetet. A címére is emlékszem: A Mikulás intézkedik. Talán néhány lapja megvan még ennek a kifestőnek.  Ez volt az első Mikulás ünnepséged Andris, öt évvel ezelőtt, decemberben. A MOM Művelődés Házban voltunk. Sorba kellett állni a az ajándékokért. Még kicsi voltál. Türelmetlen. Állandóan odamentél a Mikuláshoz soron kívül. Többször elküldtek a krampuszok, de Te visszamentél újra és újra. Kitartó voltál. Megunták és Te megkaptad az ajándékod. Mi Ádámmal sorban álltunk. Türelemmel. A kifestőt odavitted Nagyapádhoz és kérted, olvassa el. A csomagot csak később bontottad fel. Anya ekkor készítette a képet. A kép rossz minőségű. Az eredeti felvétel törlődött mindhármunk gépéről. Ez az egy kicsinyített kép maradt.  Elvittem Beushoz. Megcsinálja még időben, hogy ajándék lehessen belőle. Tudom, Beus mindent elkövet, hogy javítson a minőségén. 

Ez a bejegyzés a Tiéd, Andris. S tudom, Anya megtesz mindent, hogy megkapd majd egyszer.

Megígérem, kedden ebéd után megkérem Anyát és Pétert, vegyenek elő videókat, hogy ne csak láthassuk, hanem hallhassuk is Nagyapádat. Abban csak reménykedni tudok - s ezért nem szólok előre -,  ezekről a szalagokról nem törlődött minden. Ha mégis, akkor mesélni fogunk Neked, Ádámnak meg saját magunknak is. Róla.