„ A holnap ma van, ha becsülettel gondolunk rá, és tegnap nélkül se lehet ebédet főzni.” /Mészöly Miklós: Merre a csillag jár?/
Erika és a Lányok ’csak’ annyit tesznek ebben az informatikával megáldott és megvert világban, hogy óvodás, iskolás gyerekeknek szerveznek különböző programokat a könyvtárban. Beviszik őket a könyvek közé. A gyerekek meghallgatják a verseket, a dalokat, a meséket. Majd játszanak. Eljátsszák mindazt, amit hallottak. Rendszeresen megnézem a felrakott képeket a gyerekekről. Látom, szituációs játék, amit most úgy hívnak, szerepjáték. A gyerekek szeme mindent elmond. Látszik rajtuk, jó a játék. S közben megtanulnak beszélni, önmagukért kiállni, önmagukat kifejezni. Örökre az övéké lesz a mese és a mese által örökre övéké marad a könyv.
Nagyon tisztelem ezeket a lányokat - akik már asszonyok -, tisztelem őket a gondolatért, az ötletért, tisztelem a megvalósításért, a kitartásért és magamban tegnap azt kívántam nekik, hogy egyszer legyenek büszkék ezekre a gyerekekre. Olyan büszkék, amilyen most én vagyok rájuk.
Csak örülni kellene a dolgoknak, mint ahogy a gyerekek örülnek. Igaz, felnövünk, de az öröm iránti vágyunk sosem múlik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése