Szép élet a házasélet, különösen a lakóházas élet!
Tizennegyedik éve, hogy családi házban lakom. Megáldott/megvert a sorsom ezzel a házzal, gondolom magamban sokszor.
Az utca, ahol áll a ház, a malommal szembeni zsákutca, közel a vasútállomáshoz. 12 éven keresztül minden munkanapon /és sokszor szombaton is/ jártam az utat télen, nyáron naponta kétszer a vasútig és onnét vissza. Ennek az útnak egy szakasza a főutca. Nem panaszkodtam senkinek a járda minőségéről, nem panaszkodtam senkinek a téli havas, csúszós járdák miatt. Először jött a malom. Télen a havat sosem takarították le. Majd a vasútállomás utcája. Nyaktörő reggeli, esti gyaloglások. Az állomás peronjairól már szólni sem érdemes.
Korán indultam, amikor a lakók még aludtak. Még nem takarították el a havat, még nem szórták föl a házak előtti a járdákat . /Tisztelet néhány kivételnek./ Későn jöttem, akkor már behúzódtak a házaikba, a redőnyöket mindenütt lehúzták. A járdák állapota általában változatlan volt.
Ebben az időszakban a nem jártam a város központjában, nem tudtam, milyen lehet a helyzet ott.
Nem ismerem a település köztisztasági önkormányzati rendeletét. A szokásjog alapján úgy gondoltam /gondolom most is/, a járda takarítása, a síkosság elleni védelem az ingatlan tulajdonosának, bérlőjének a feladata. Indulás előtt télen hóesésben első dolgom volt a ház előtti járdáról eltakarítani a havat. Ha napközben esett, hazatelefonáltam szomszédattiláéknak és megkértem, előttem is söpörjék le a havat. Kamaszfiúknak jól jött a zsebpénz kiegészítése, sokszor megtették kérés és honorárium nélkül is.
Két éve nem járom ezt az utat. Nem hiányzik. Azt azonban sosem gondoltam volna, hogy a főutcán és város központjában sem jobb a helyzet.
Ma reggel elindultam.
Jöjjön hát a helyzetjelentés.
Első akadály: átkelni a főutcán a malommal szembeni zsákutcából. Járda csak a páros oldalon van ezen a szakaszon. Az út mindkét oldalán a hókotró által letolt latyakos hó. A malom bejáratánál hatalmas víztócsa. Lábmosás nélkül nem lehet megúszni még nyáron sem egy kiadós zápor után. Most impregnált túrabakancsban kíséreltem meg az átkelést. A malom mellett a járdán a tegnap leesett, alaposan letaposott hó. Majd a kis köz bejárata. Ugyanaz a helyzet. Az utána következő két családi ház előtt szintén. Az egyik házból éppen kifelé pöffeszkedik a tulajdonos az úton álló autójához. Látszik, siet. Borika és Szomolányi boltja előtt fekete a járda. Van, akinek még fontos! Tovább a zebráig változatlan hóhelyzet. A zebránál nem kíséreltem meg az átkelést, inkább a Tatai útnál, döntöttem magamban. A lehető legrosszabb döntés volt. A zebránál ott a feltolt havas latyak, a másik oldalon nemkülönben. Csak megjegyzem halkan a másik oldal két tujája között ősz óta feltorlódott, nagy kupac avar hever. A Face-n már többször volt róla szó. A tujákról is. Magam is szóltam miatta. Nem a Face-n...
A sarokház mindkét oldalán, a frissen nyitott pizzéria előtt takarítatlan a járda. A húsboltnál, az utána következő lakóháznál tiszta. Tiszta volt még a gazdabolt előtt, aztán a vas-műszaki áruházig mindenütt letaposva a tegnap esett hó. A köz, ami a piachoz, a CBA-hoz vezet, maga a piac és a parkoló takarítatlan.
Átkelés a Rossmanntól az OTP-ig, majd a Bocskai utcán, a legrosszabb álmaimban se jöjjön elő! Nem volt jobb a helyzet a Kossuth térre kivezető kis köznél sem. A Kossuth utcában, a rövid szakaszon ahol mentem, a Posta előtt tiszta volt a járda. Újabb átkelés a hókotró által letolt latyakban a Kossuth tér sarkán lévő zebránál. A volt 'fehérház' mindkét oldalán takarítatlan a járda. Vastagon letaposott hó.
Csak három percet késtem. Az útviszonyokhoz képest jó időt 'futottam'.
Hazafelé a főutca páratlan oldalán jöttem. A 65. házszámtól a 115. házszámig letisztított, fekete járdán. Minden háznál jó szívvel gondoltam a gazdájára.
Volt időm morfondírozni.
Nem érdekel, hogy a településnek hol lakik a polgármestere, nem érdekel, hogy melyik párt delegálta. Az viszont igen, hogy a településnek nincs gazdája.
Nem gazda a település vezetése, nem gazda a település lakója.
Nem gazda a település vezetése, nem gazda a település lakója.
Sírunk, rívunk, kesergünk és panaszkodunk. Áhítjuk, vágyjuk a jobblétet, a gazdagságot, a könnyebb életet. Nagyon mennénk már Európába. Nagyon szeretnénk már ott lenni Európában. Felhánytorgatjuk, hogy egyetlen politikusunk sem tett/tesz érte. Szemrehányást teszünk, mindegyikük a maga zsebére dolgozik pártállástól függetlenül...
Pedig.
Nem vagyunk különbek náluk mindaddig, amíg a házunk előtt a járdán ott van a tegnap leesett hó. És még mennyi ilyen történés van a mindennapok során. Mennyi ilyen történés, ami csak rajtunk múlik...
Egy önkormányzati rendelet a köztisztaságról semmit sem ér, ha nem hatályosul. Semmit sem ér, ha maga a település vezetője/vezetése nem figyel arra, ami a dolga volna. Az irányításra, koordinálásra, a számonkérésre, az ellenőrzésre.
Városkánkban tegnap esett a hó.
Nem több 10-15 centinél.
Tudom, két fölösleges dolog van a világon, a dióverés és a hó eltakarítása...
